A mélyebb oka annak, hogy a kippa viselésének szokása az egész zsidó nép körében gyökeret vert, az, hogy a kippa a tefillin helyettesítésére szolgál. Hiszen a Tóra szerint parancsolat, hogy hétköznapokon egész nap tefilint kell viselni, mert a tefilin Izrael népe számára annak a jele, hogy elválaszthatatlanok G-ttől. Azt mondja: "És legyen ez neked jel a kezeden és emlékezet a szemed előtt, hogy az Úr tanítása legyen a szádban, hogy erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból". (Sémot 13:9)

Közben a Tóra a szombatot és az ünnepnapokat - Jom tov - is jelnek nevezi. Azáltal a szentséggel, amellyel ezek a napok fel vannak ruházva, kifejezik a különleges köteléket G-Éd és Izrael népe között. Ezért nem teszünk tefilint sábátkor és jom tovkor (Sulchán Aruch, 31:1).

Mivel azonban a tefillin a legnagyobb szentséggel bír, a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy tilos tefillinben étkezni, mert félő, hogy az ember megrészegül, megfeledkezik a tefillinről, és megsérti annak szentségét. A Bölcsek tiltották a tefilin éjszakai viselését is, nehogy az ember véletlenül elaludjon a tefilinnel a fején (Sulchán Aruch 30:2 és 40:8).

Ráadásul a későbbi törvényhozók korában már meggyökeresedett az a szokás, hogy a tefilint csak a reggeli ima idején tették fel, mert féltek, hogy megsértik a szentségét. Ez a szokás a Bölcsek szavain alapult: "Aki tefilint tesz fel, legyen olyan tiszta, mint Elizeus, akinek szárnyai voltak" (Babiloni Talmud, Traktátus Sábát, 49a). A Jeruzsálemi Talmud bölcsei pedig hozzáteszik: "Aki nem olyan, mint Elizeus, akinek szárnyai voltak, az ne tegyen tefilint" (Traktátus Brachot, 2, 3).

Ehelyett elterjedt és elfogadottá vált Izrael népe körében az a szokás, hogy a jámborság jeleként kippával takarja be a fejét. Úgy tűnik, hogy a kippa korlátozza az embert, és arra emlékezteti, hogy Isten fölötte áll.....

(Gyöngyi Ѓ Ѓ Alah anyagairól)

 A Tóra arról beszél, hogy a hívőknek kippát kell viselniük?

Bár a kippa a nem zsidók szemében a zsidó vallásosságot szimbolizálja, de viselése szokás, nem pedig törvény. A Tóra sehol sem írja elő a zsidóknak, hogy eltakarják a fejüket. A 14. században Shlomo Luria rabbit, egy neves lengyel rabbit megkérdezték, hogy szabad-e fejfedő nélkül enni, ha valaki fejfájástól szenved. Luria rabbi azt válaszolta, hogy elméletileg még ima közben sem írják elő, hogy az embernek be kell fednie a fejét: a Sémát fedetlen fejjel is el lehet mondani.